Post by Abakura Ryuu on May 2, 2012 14:13:25 GMT -5
Név: Abakura Ryuu
Becenév/gúnynév: Naturdragon
Születési hely és idő Liberty City, 1977.06.22.
Kor: 18
Lakhely: Harwood (Viceport)
Jellem: Nyugodt, türelmes ami épp illik a szakmájához. Ha épp nem dolgozik, akkor barátaival lóg, akikkel nagyon kedvesen viselkedik. Legtöbb ismerőse nem tudja mit is dolgozik pontosan.
Kinézet: Félhosszú barna haj, barna szem. Utcai ruhája katonáékhoz hasonló öltözet.
Foglalkozás: Bérgyilkos, ám ismerősei szerint fogorvos.
Fegyver: katana, kés
Egyéb tulajdonok: Egy ház Harwood városában. A ház egy hálószobából, egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból áll.
Elsajátított harcmûvészet(ek): judo
Előtörténet:
1977.06.22-én születtem Harwoodban, ahol még mai napig is tartózkodok. Nagyon szerettem szüleimet és ők is szerettek engem. Apám autóversenyző volt, így nagyon gazdagok voltunk. Anyámnak kisállat kereskedése volt, ahol nagyon szerettem játszani. Egy normális, boldog gyerekkorom volt, addig a napig. Éppen egy parkban sétáltunk nagyon jónak indult, ám hirtelen rémálom lett. Épp egy kis tavacskához érkeztünk, amikor is egy férfi ugrott elénk.
- Pénzt vagy életet! - ordította.
Mivel apám nem adta, épp ezért a tolvaj előkapta a fegyverét. Egy kis pisztoly volt. Mivel apám nem akarta odaadni, ezért felém fordította a fegyverét, amit apám nem nézett jó szemmel. Nekirohant a tolvajnak, és megpróbálta lefegyverezni, ám ez nem sikerült. A tolvaj előbb húzta meg a ravaszt, és a golyó felém kezdett el repülni, ám anyám el lökött onnan, és a golyó őt találta el.
- Anya! - ordítottam.
- Drágám! - kiáltotta apám is
Ekkor apám elővette a kiskését, és a tolvajba döfte.
- Te rohadék! - kiáltott a tolvaj, és beleeresztett egy golyót apámba is.
- Apa! - kiáltottam fel újra.
Ekkor azonban apám is meg a tolvaj is összeesett holtan. Meghalt mind a két szülőm. Jó ideig ott maradtam szüleim mellett. Alig múltam el 7 éves, és már minden rokonom meghalt. Nagyszüleim már rég meghaltak, így nem volt más rokonom. Még egy fél órát voltam ott, ám egy férfi jelent meg előttem, aki elvitt a saját otthonába és a saját gyerekeként nevelt fel. Én már, akkor elhatároztam, hogy bérgyilkos leszek, amikor meghaltak a szüleim. És szigorúan csak gonosztevőket fogok gyilkolni, épp ezért elhatároztam, hogy ha elmúltam 18, akkor csatlakozok ahhoz a céghez, ahova nevelő apám jár dolgozni. A RFÁB-hez, vagyis a Rendőri Felügyeletben Álló Bérgyilkosok. Ők a rendőrfőnöktől kapnak célpontokat és kapnak pénzt ha levadásszák őket. Hát ez volt a célom.
9 évvel később
A mai nap is úgy kezdődik, mint a többi. Reggel fél hétkor felkelek, és elmegyek zuhanyozni, hogy felfrissüljek. Zuhanyzás után rögtön elindultam a konyhába reggelit készíteni magamnak. Mivel már jó ideje nem kaptam egyetlen feladatot sem, ezért most csak vajas kenyeret ettem, hogy spóroljak. Ismerőseim szerint fogorvos vagyok, ám ez csak téveszme, ugyanis az én foglalkozásom: bérgyilkos. És mit nem mondjak, elég jól végzem munkám, már ha van. Épp ezért, már indultam is megnézni, hogy jött-e levelem. Kinyitottam ajtómra szerelt postaládám hátulját. Három levelem jött. Egy villanyszámla, egy szórólap és egy faladó nélküli fehér levél. Ezt kerestem. Ez az a levél, amiben benne vannak a célszemélyek neve és tartózkodási helye. Kinyitottam és ez volt benne.
Ez a jelenlegi célszemélyek Vérsárkány!
Kyotin Margaret – ismeretlen – 1400 dollár- lakhelyének és személyazonosságának felderítése
Antonia Haynd és családja – valahol Viceportban – 2000 dollár – kivégzés
Franci Katie – Viceport, Harrwood az ön utcájában – 1000 dollár – kivégzés, balesetnek intézve
Ennyi volt. Csak három célszemély. Na, mindegy ez is több mint a semmi. Elővettem mobilomat és feltárcsáztam a Főnök telefonjának a számát. Egy kis ideig kicsöngött, ám felvették. Nem a Főnök volt, hanem a titkárja.
- Igen miben segíthetek? – kérdezi a nő.
- Vérsárkány vagyok! Beszélni szeretnék a Főnökkel.
- Rendben van, kapcsolom.
Egy kicsit vártam, ám nem sokáig, mivel bele is szólt az ismerős mély hang.
- Igen? – kérdezte.
- Elvállalom a Franci Katie akciót. – mondtam nyugodt hangon.
- Rendben van, a koordinátákat átküldjük a GPSZ-ébe.
Pár pillanat múlva, már jelzett is a GPSZ-em, és mivel nem volt már több dolgom leraktam a telefont. A koordináta három házzal odébb volt az enyémtől, hát vártam az éjszakát, mivel én éjszaka szoktam csinálni a feladataimat. Felkészültem a feladatra. Felvettem fekete öltözékemet, hogy ne látszódjak a sötétben, katanamat belecsúsztattam tokjába és belefűztem övembe. Ugyanezt csináltam a késsel is. Már indultam is, mivel már tizenegy óra lett. Kimentem a tetőre és onnan átugrottam a másik épület tetejére, ami csak egy kicsit volt alacsonyabb, mint az én házam. Onnan feljebb másztam a létrán, és máris ott voltam kijelölt háznál. Tudtam, hogy nincsen családja a nőnek, így nyugodt lehettem, hogy nem fognak megzavarni. A ház tetején lévő lejárót használtam arra, hogy bejussak a házába. A Főnök még küldött egy másolt kulcsot, hogy be tudjak jutni. Könnyedén bementem és már meg is tudtam, hogy nincs ébren, ugyanis félhomály volt benn. Szerencsére szemem gyorsan hozzászokott a sötéthez, így már nagyjából láttam mindent. Szerencsémre már elsőre eltaláltam a szobáját, így már hozzá is láttam a feladatnak először leütöttem, hogy ne fészkelődjön, azután felemeltem és a közeli szekrénynek döntöttem neki. Felkapcsoltam a villanyt és már kezdtem is az akciót. Megfogtam fél kézzel a szekrényt és kibillentettem, azután elengedtem a csajt is és a szekrényt is, ami pont a fején találta el és egy hatalmas robaj kíséretével teljesen eldőlt. Közben hallottam elég sok reccsenést. Sejtettem, hogy a lány csontjai voltak azok, így már biztosan meghalt. Indultam is hazafele. Másnap meg kaptam a fejpénzt, és bekapcsoltam a tévém, amibe épp most kezdődött a híradó.
- Üdvözlöm a mai hallgatókat. Főbb híreink következnek. Harrwoodban egy nő meghalt az éjszaka közepén, mert rádőlt a szekrénye. A nyomozók arra utalnak, hogy alva járt, mivel nem volt eszméleténél, amikor meghalt. Így ezt véletlen halálesetnek könyvelték el. És most…
A többi nem érdekelt épp, ezért le is kapcsoltam a tévét. A kényelmes fotelemben ültem és mégegyszer megszámoltam a pénzemet.
Becenév/gúnynév: Naturdragon
Születési hely és idő Liberty City, 1977.06.22.
Kor: 18
Lakhely: Harwood (Viceport)
Jellem: Nyugodt, türelmes ami épp illik a szakmájához. Ha épp nem dolgozik, akkor barátaival lóg, akikkel nagyon kedvesen viselkedik. Legtöbb ismerőse nem tudja mit is dolgozik pontosan.
Kinézet: Félhosszú barna haj, barna szem. Utcai ruhája katonáékhoz hasonló öltözet.
Foglalkozás: Bérgyilkos, ám ismerősei szerint fogorvos.
Fegyver: katana, kés
Egyéb tulajdonok: Egy ház Harwood városában. A ház egy hálószobából, egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból áll.
Elsajátított harcmûvészet(ek): judo
Előtörténet:
1977.06.22-én születtem Harwoodban, ahol még mai napig is tartózkodok. Nagyon szerettem szüleimet és ők is szerettek engem. Apám autóversenyző volt, így nagyon gazdagok voltunk. Anyámnak kisállat kereskedése volt, ahol nagyon szerettem játszani. Egy normális, boldog gyerekkorom volt, addig a napig. Éppen egy parkban sétáltunk nagyon jónak indult, ám hirtelen rémálom lett. Épp egy kis tavacskához érkeztünk, amikor is egy férfi ugrott elénk.
- Pénzt vagy életet! - ordította.
Mivel apám nem adta, épp ezért a tolvaj előkapta a fegyverét. Egy kis pisztoly volt. Mivel apám nem akarta odaadni, ezért felém fordította a fegyverét, amit apám nem nézett jó szemmel. Nekirohant a tolvajnak, és megpróbálta lefegyverezni, ám ez nem sikerült. A tolvaj előbb húzta meg a ravaszt, és a golyó felém kezdett el repülni, ám anyám el lökött onnan, és a golyó őt találta el.
- Anya! - ordítottam.
- Drágám! - kiáltotta apám is
Ekkor apám elővette a kiskését, és a tolvajba döfte.
- Te rohadék! - kiáltott a tolvaj, és beleeresztett egy golyót apámba is.
- Apa! - kiáltottam fel újra.
Ekkor azonban apám is meg a tolvaj is összeesett holtan. Meghalt mind a két szülőm. Jó ideig ott maradtam szüleim mellett. Alig múltam el 7 éves, és már minden rokonom meghalt. Nagyszüleim már rég meghaltak, így nem volt más rokonom. Még egy fél órát voltam ott, ám egy férfi jelent meg előttem, aki elvitt a saját otthonába és a saját gyerekeként nevelt fel. Én már, akkor elhatároztam, hogy bérgyilkos leszek, amikor meghaltak a szüleim. És szigorúan csak gonosztevőket fogok gyilkolni, épp ezért elhatároztam, hogy ha elmúltam 18, akkor csatlakozok ahhoz a céghez, ahova nevelő apám jár dolgozni. A RFÁB-hez, vagyis a Rendőri Felügyeletben Álló Bérgyilkosok. Ők a rendőrfőnöktől kapnak célpontokat és kapnak pénzt ha levadásszák őket. Hát ez volt a célom.
9 évvel később
A mai nap is úgy kezdődik, mint a többi. Reggel fél hétkor felkelek, és elmegyek zuhanyozni, hogy felfrissüljek. Zuhanyzás után rögtön elindultam a konyhába reggelit készíteni magamnak. Mivel már jó ideje nem kaptam egyetlen feladatot sem, ezért most csak vajas kenyeret ettem, hogy spóroljak. Ismerőseim szerint fogorvos vagyok, ám ez csak téveszme, ugyanis az én foglalkozásom: bérgyilkos. És mit nem mondjak, elég jól végzem munkám, már ha van. Épp ezért, már indultam is megnézni, hogy jött-e levelem. Kinyitottam ajtómra szerelt postaládám hátulját. Három levelem jött. Egy villanyszámla, egy szórólap és egy faladó nélküli fehér levél. Ezt kerestem. Ez az a levél, amiben benne vannak a célszemélyek neve és tartózkodási helye. Kinyitottam és ez volt benne.
Ez a jelenlegi célszemélyek Vérsárkány!
Kyotin Margaret – ismeretlen – 1400 dollár- lakhelyének és személyazonosságának felderítése
Antonia Haynd és családja – valahol Viceportban – 2000 dollár – kivégzés
Franci Katie – Viceport, Harrwood az ön utcájában – 1000 dollár – kivégzés, balesetnek intézve
Ennyi volt. Csak három célszemély. Na, mindegy ez is több mint a semmi. Elővettem mobilomat és feltárcsáztam a Főnök telefonjának a számát. Egy kis ideig kicsöngött, ám felvették. Nem a Főnök volt, hanem a titkárja.
- Igen miben segíthetek? – kérdezi a nő.
- Vérsárkány vagyok! Beszélni szeretnék a Főnökkel.
- Rendben van, kapcsolom.
Egy kicsit vártam, ám nem sokáig, mivel bele is szólt az ismerős mély hang.
- Igen? – kérdezte.
- Elvállalom a Franci Katie akciót. – mondtam nyugodt hangon.
- Rendben van, a koordinátákat átküldjük a GPSZ-ébe.
Pár pillanat múlva, már jelzett is a GPSZ-em, és mivel nem volt már több dolgom leraktam a telefont. A koordináta három házzal odébb volt az enyémtől, hát vártam az éjszakát, mivel én éjszaka szoktam csinálni a feladataimat. Felkészültem a feladatra. Felvettem fekete öltözékemet, hogy ne látszódjak a sötétben, katanamat belecsúsztattam tokjába és belefűztem övembe. Ugyanezt csináltam a késsel is. Már indultam is, mivel már tizenegy óra lett. Kimentem a tetőre és onnan átugrottam a másik épület tetejére, ami csak egy kicsit volt alacsonyabb, mint az én házam. Onnan feljebb másztam a létrán, és máris ott voltam kijelölt háznál. Tudtam, hogy nincsen családja a nőnek, így nyugodt lehettem, hogy nem fognak megzavarni. A ház tetején lévő lejárót használtam arra, hogy bejussak a házába. A Főnök még küldött egy másolt kulcsot, hogy be tudjak jutni. Könnyedén bementem és már meg is tudtam, hogy nincs ébren, ugyanis félhomály volt benn. Szerencsére szemem gyorsan hozzászokott a sötéthez, így már nagyjából láttam mindent. Szerencsémre már elsőre eltaláltam a szobáját, így már hozzá is láttam a feladatnak először leütöttem, hogy ne fészkelődjön, azután felemeltem és a közeli szekrénynek döntöttem neki. Felkapcsoltam a villanyt és már kezdtem is az akciót. Megfogtam fél kézzel a szekrényt és kibillentettem, azután elengedtem a csajt is és a szekrényt is, ami pont a fején találta el és egy hatalmas robaj kíséretével teljesen eldőlt. Közben hallottam elég sok reccsenést. Sejtettem, hogy a lány csontjai voltak azok, így már biztosan meghalt. Indultam is hazafele. Másnap meg kaptam a fejpénzt, és bekapcsoltam a tévém, amibe épp most kezdődött a híradó.
- Üdvözlöm a mai hallgatókat. Főbb híreink következnek. Harrwoodban egy nő meghalt az éjszaka közepén, mert rádőlt a szekrénye. A nyomozók arra utalnak, hogy alva járt, mivel nem volt eszméleténél, amikor meghalt. Így ezt véletlen halálesetnek könyvelték el. És most…
A többi nem érdekelt épp, ezért le is kapcsoltam a tévét. A kényelmes fotelemben ültem és mégegyszer megszámoltam a pénzemet.