Post by Sonny on May 3, 2012 11:56:34 GMT -5
Név:Sonny Thrones
Becenév/gúnynév:Son, A gyerek
Születési hely és idő:Dallas,Amerika 1968. 10. 22.
Kor:27
Lakhely:Washington Beach
Jellem:Komoly és határozott, de persze csak munkavégzés közben. Máskor ő a fő viccmester.
Kinézet:Kreol bőr,kék szemek és barna haj. Többnyire vörös bőrkabátban és fekete farmerban jár, de van hogy egy fekete sapkát is társít az öltözékéhez.
Foglalkozás:Magánnyomozó
Fegyver:9mm-es pisztoly
Egyéb tulajdonok:3 szobás Washington Beach-i lakás és egy 1981-es Porsche 911 SE.
Előtörténet:
1968. Október 22. 00:29
A kórház csendes...Ám ekkor egy épp érkező mentőautó zavarja meg a csendet. Néhány ápoló máris lerohan a földszintre hogy segítsenek felhozni a hordágyat. A kocsi ajtaja kinyílik és egy hordágy gurul ki belőlle, rajta egy nővel. Az ágy mellett szalad egy közékkorú férfi is.
-Siessünk! Elfolyt a magzatvize.-kiálltotta az egyik ápoló.-Be a liftbe!-szaladtak a lift felé. Hamarosan a műtőbe értek. Az orvos és a segédjei már várták. Majd jött a szokásos duma..."lélegezzen mélyeket", satöbbi, satöbbi. De térjünk vissza a történethez.
-Nyomjon!-mondta az orvos.
-Már látom a fejét.-folytatta az ápolónő.
-És kint van!-emelte ki az orvos a kisbabát.-Kisfiú!-adta át segédjének. Aki egyenesen a boldog szülőkhöz vitte.
-Mi legyen a neve?
-Sonny!-simította meg a fejét a férfi.
Hát ez lennék én. Ez a barna hajú, kék szemű kis ördög. Szép lassan felcseperedtem és az is kiderült hogy nagyon jó nyomozói képességeim vannak. Lássunk is egy történetet korai életemből.
1969. Március 09. 08:12
Előző éjjel szüleim úgygondolták nem szabad több csokit ennem, mert megromlanak a fogaim, blablabla. Ezért eldugták minden házban lévő édességet. Mikor megláttam hogy a kamrában nincs csoki elordítottam magam:
-Ááááááá! Csoki!-szép lassan beletörődtem hogy nem fogom megtalálni, ám a kamrában lévő por segítségemre volt. Apám ugyanis egyenesen beletenyerelt mikor elvette a "fekete tábláimat". Hamarosan rá is jöttem hogy az övé és az ő rejtekhelyeit már ismertem, ígyhát hamar megtaláltam a keresett tárgyakat.
Aztán tovább nőttem, nőttem és nőttem. Az általános iskola és a gimnázium után, majd felvételiztem egy rendvédelmi főiskolára ahol nyomozónak tanultam. Ennek elvégzését követően a Dallas-i rendőrségnek dolgoztam. Na és akkor hogy kerültem Vice City-be? Ez következik most.
1994. November 09. 21:58 Vice City Rendőrkapitányság
Egy tiszt érkezett be a rendőrfőnök irodájába. Baljóslóan sötét szemekkel és lehajtott fejjel sétált be az irodába.
-Uram!-kezdte, majd sóhajtott egy nagyot.-Sajnos megölték a magánnyomozót, akit megbíztunk hogy nyomozza ki Tony Sonica elkapásával.
-Micsoda.-mordult az alkalmazottra.-És most mit csinálunk?
-Talán keressünk valaki mást. Vagy talán hívjuk ide Dallas-ból Sonny Thrones-t!-nevetett a férfi.
-Ne röhögj!...Egyébként ez nem is rossz ötlet.-nyúlt a telefon után...
1994. November 09. 22:10 Dallas
Ekkor érkezett egy telefon. A főnököm volt az. Aki épp felkeltett.
-Igen?-szóltam a telefonba álmosan.
-Üdvözlöm Sonny! Holnap el kell indulnia Vice City-be! Ez parancs! Pakoljon!-ordított és erre azonnal pakolni kezdtem.
1994. November 10. 11:07 Vice City International Airport
A gép leszállt. Elindultam a főnök álltal megadott helyre ahol az új lakásom volt. Ekkor újabb hívás érkezett.
-Nyissa ki a bőröndjét! A benne talált GPS majd segít magának.-a koordináták azonban csak egy kocsihoz vezettek a parkolóban.-A cég ajándéka. Használja egészséggel! A kulcsok ott vannak a kulccsomón amit adtam.-el sem hittem hogy ez az enyém, de hát muszály volt.
Beültem az autóba és egészen egy sorompóig vezettem. Ott bekapcsoltam a rádiót. Épp 2Pac California Love című száma ment és ez olyannyira eluralkodott rajtam hogy a sorompó megnyílása után kövér gázadással hajtottam tovább. Épp 93-nál tartottam mikor megláttam egy rendőrt. Lefékeztem és mellé megálltam.
-Ez már gyorshajtásnak számít fiam!-nézett rám szúrós szemekkel.-Mi a neved?
-Sonny Thrones!-válaszoltam magabiztosan, mire a rendőr csak ennyit szólt:
-Üdv a városban!
A kis beszélgetés után egyenesen a házamba mentem...
Becenév/gúnynév:Son, A gyerek
Születési hely és idő:Dallas,Amerika 1968. 10. 22.
Kor:27
Lakhely:Washington Beach
Jellem:Komoly és határozott, de persze csak munkavégzés közben. Máskor ő a fő viccmester.
Kinézet:Kreol bőr,kék szemek és barna haj. Többnyire vörös bőrkabátban és fekete farmerban jár, de van hogy egy fekete sapkát is társít az öltözékéhez.
Foglalkozás:Magánnyomozó
Fegyver:9mm-es pisztoly
Egyéb tulajdonok:3 szobás Washington Beach-i lakás és egy 1981-es Porsche 911 SE.
Előtörténet:
1968. Október 22. 00:29
A kórház csendes...Ám ekkor egy épp érkező mentőautó zavarja meg a csendet. Néhány ápoló máris lerohan a földszintre hogy segítsenek felhozni a hordágyat. A kocsi ajtaja kinyílik és egy hordágy gurul ki belőlle, rajta egy nővel. Az ágy mellett szalad egy közékkorú férfi is.
-Siessünk! Elfolyt a magzatvize.-kiálltotta az egyik ápoló.-Be a liftbe!-szaladtak a lift felé. Hamarosan a műtőbe értek. Az orvos és a segédjei már várták. Majd jött a szokásos duma..."lélegezzen mélyeket", satöbbi, satöbbi. De térjünk vissza a történethez.
-Nyomjon!-mondta az orvos.
-Már látom a fejét.-folytatta az ápolónő.
-És kint van!-emelte ki az orvos a kisbabát.-Kisfiú!-adta át segédjének. Aki egyenesen a boldog szülőkhöz vitte.
-Mi legyen a neve?
-Sonny!-simította meg a fejét a férfi.
Hát ez lennék én. Ez a barna hajú, kék szemű kis ördög. Szép lassan felcseperedtem és az is kiderült hogy nagyon jó nyomozói képességeim vannak. Lássunk is egy történetet korai életemből.
1969. Március 09. 08:12
Előző éjjel szüleim úgygondolták nem szabad több csokit ennem, mert megromlanak a fogaim, blablabla. Ezért eldugták minden házban lévő édességet. Mikor megláttam hogy a kamrában nincs csoki elordítottam magam:
-Ááááááá! Csoki!-szép lassan beletörődtem hogy nem fogom megtalálni, ám a kamrában lévő por segítségemre volt. Apám ugyanis egyenesen beletenyerelt mikor elvette a "fekete tábláimat". Hamarosan rá is jöttem hogy az övé és az ő rejtekhelyeit már ismertem, ígyhát hamar megtaláltam a keresett tárgyakat.
Aztán tovább nőttem, nőttem és nőttem. Az általános iskola és a gimnázium után, majd felvételiztem egy rendvédelmi főiskolára ahol nyomozónak tanultam. Ennek elvégzését követően a Dallas-i rendőrségnek dolgoztam. Na és akkor hogy kerültem Vice City-be? Ez következik most.
1994. November 09. 21:58 Vice City Rendőrkapitányság
Egy tiszt érkezett be a rendőrfőnök irodájába. Baljóslóan sötét szemekkel és lehajtott fejjel sétált be az irodába.
-Uram!-kezdte, majd sóhajtott egy nagyot.-Sajnos megölték a magánnyomozót, akit megbíztunk hogy nyomozza ki Tony Sonica elkapásával.
-Micsoda.-mordult az alkalmazottra.-És most mit csinálunk?
-Talán keressünk valaki mást. Vagy talán hívjuk ide Dallas-ból Sonny Thrones-t!-nevetett a férfi.
-Ne röhögj!...Egyébként ez nem is rossz ötlet.-nyúlt a telefon után...
1994. November 09. 22:10 Dallas
Ekkor érkezett egy telefon. A főnököm volt az. Aki épp felkeltett.
-Igen?-szóltam a telefonba álmosan.
-Üdvözlöm Sonny! Holnap el kell indulnia Vice City-be! Ez parancs! Pakoljon!-ordított és erre azonnal pakolni kezdtem.
1994. November 10. 11:07 Vice City International Airport
A gép leszállt. Elindultam a főnök álltal megadott helyre ahol az új lakásom volt. Ekkor újabb hívás érkezett.
-Nyissa ki a bőröndjét! A benne talált GPS majd segít magának.-a koordináták azonban csak egy kocsihoz vezettek a parkolóban.-A cég ajándéka. Használja egészséggel! A kulcsok ott vannak a kulccsomón amit adtam.-el sem hittem hogy ez az enyém, de hát muszály volt.
Beültem az autóba és egészen egy sorompóig vezettem. Ott bekapcsoltam a rádiót. Épp 2Pac California Love című száma ment és ez olyannyira eluralkodott rajtam hogy a sorompó megnyílása után kövér gázadással hajtottam tovább. Épp 93-nál tartottam mikor megláttam egy rendőrt. Lefékeztem és mellé megálltam.
-Ez már gyorshajtásnak számít fiam!-nézett rám szúrós szemekkel.-Mi a neved?
-Sonny Thrones!-válaszoltam magabiztosan, mire a rendőr csak ennyit szólt:
-Üdv a városban!
A kis beszélgetés után egyenesen a házamba mentem...